akció, kaland, izgalom... és még valami...

óra eleji matek felmérő megin hibátlan és francia megint ötös bla, bla...
Elgondolkoztam azon, vajon miért csináltam én blogot? Yo murinak tűnik és szeretem csinálni viszont nem vagyok nagyszájú és nem vigyorgok egyfolytában, mint egy tejbetök, így sokszor azt hiszik valami bajom van, de közben minden ok. Azzal, hogy leírom többet mutatok ki, mint ami valójában látszik. Mindenki tudja, hogy a felszín alatt rejtőzik minden az már más kérdés, hogy mindenki ezt tartja a szeme előtt?! Lehet hülyeségek ezek, de ilyeneken gondolkodom mikor álmos vagyok, mert úgy érzem már szinte alszok a székben és ha alszok akkor kijön belőlem minden és így megszületnek az álmok a fejemben, vagyis ezek az őrült éber gondolatok. Ebben az esetben amiket írosgatok. Ebből adódóan ez történt...
Annyira hülyeséget álmondtam, hogy az már rémísztő! Hogy miért?
Ott kezdődött, hogy a suliba volt az X-Factor és négy műsorvezető volt (?nem nagyon értettem) köztük Nóri, Balázs és Tilla meg én. Nórival kettem mamuszba mentünk el, de hogy miért? Yo kérdés a lényeg, hogy elszórakoztunk rajta, hogy biztos hülyének néznek. Ez a vicces része.
De a másik fele. Az osztályterembe volt az egész osztály rajzon (negyven ember - szal nemtom, h fértünk el- lényegtelen) és egyszer csak bejön egy őrült nő fegyverrel a kezében és lelövi a fél osztályt és azok mind köddé váltak. Huszan maradtunk. Megparancsolta nekünk, hogy senki ne merjen elszökni. Halálra voltam rémülve, de a többieken nem látszódott nyoma az ijedségnek. Nem értettem, hogy tűrik ezt, mikor meg akarják ölni őket. Igen, ez volt a nő célja: mindenkit megölni az osztályból. De én nem ülhettem tétlenül, hisz nem akartam meghalni, pedig biztos voltam benne, hogy aznap nekem végem. Ezt mégsem fogadtam el, így fogtam a cuccomat és az ablak felé vettem az irányt. Nem érdekelt, hogy a másodikon vagyunk, ezért elhatároztam, hogy kiugrok (a nő épp elfordult) ,de mikor már az ablakban áltam és lenéztem rájötem, hogy nem élném túl és akkor semmi értelme nem lenne, hiszen a túlélésre törekedtem. Meghátráltam, de mikor megláttam, hogy kiment a nő és bement egy másik ajtón akkor gyorsan elfutottam egyenesen le a lépcsőkön és szaladtam ki a kapun. Soha nem féltem még annyira, mint akkor. Futottam haza, mivel öt percnyire lakok, de két oszim megállított, hogy: "mért megyek el? a nő csak pénzt akar végülis" nem hittem el nekik. Mintha vissza akartak volna csalogatni. Egyértelműen igyekeztem haza és már a lépcsőházban álltam és hívtam a liftet mikor vége lett mindennek... felkeltem.
Átélni borzalmasabb, mint ha csak olvassa és beleképzeli magát az ember. Mostanában álmodok olyanokat, amik több napig megmaradnak mindaddig, amíg fel nem dolgozom őket. Vannak olyanok, amiket nem lehet rémálomnak titulálni - mert igen az előbbi a többivel együtt azok - ,de mély nyomot hagy bennem.
Valójában örülök ezeknek az álmoknak. Most jönne az, hogy :"mazohista?" és nem! Egyrészt, mert az álmaimban van kaland és akció! A másik, hogy tanulni lehet belőle! Az is előjöhet, hogy unalmasnak találom az életem? Nem! Semmiképpen sem, mert imádok élni, de ez mégiscsak a hiány jele nem... ? akció, kaland, izgalom... és még valami...